Március 28-án, 16 epizód után befejeződött a Legacies első évada, így szeretném veletek megosztani az én véleményemet az első szezonról és annak fináléjáról:

A sorozat hendikeppel indult különböző okok miatt kifolyólag ( a The Originals befejezése, a tini Hope karaktere, hasonlítgatások más történetekhez, formátum váltás, korábbi szereplők kitiltása) ennek ellenére egy széles rajongói tábor által szerethető szériává vált. Az első részekben megismerjük a főbb szereplőket és a Salvatore Iskola célját: hogy megóvja a természetfeletti tanulókat. A különleges Iskolát annak idején a Salvatore birtok helyén alapította Caroline Forbes és Alaric Saltzman, utóbbi az iskola igazgatójaként funkcionál, előbbi hiányától pedig sokáig szenvedett a sorozat.

Az Iskolába két új diák érkezik Rafael Waithe és Landon Kirby személyében, Rafael vérfarkas, akiből nevelőszülei egy pap segítségével próbálják kiűzni az “ördögöt” -a Legacies már itt alapot adott annak a témának, amivel lényegesen foglalkozni akart-. Landon természetfeletti kilétéről semmit sem tudni a történet elején. Hope és Alaric segít Rafaelnek és az Iskolába viszik, ahol a Saltzman ikrek vezetik őt körbe. Lizze és Josie bár ikrek, teljesen különböző személyiségűek, az elején Josiet egy szende ártatlan lánynak ismerjük meg, ellentétben a testvérével Lizzie-vel, aki rögtön az első epizódban dührohamot kap. Megismerkedünk a többi szereplővel is M.G-vel a képregény imádó vámpír sráccal és a pán szexuális Josie ex barátnőjével Penelope-val. Landonnal -mivel megítélés alapján, nem tartozik a természetfeletti diákok közé- próbálják elfelejtetni a történteket, azonban a fiú a megigézés után is tisztán emlékszik mindenre. Landont ezután tömlöcbe vetik, hogy kitalálják, miért nem reagált a ráhatásra. Közben megtudjuk, hogy az iskola tanulói frakciókban élnek minden gond nélkül, az intézmény valóban nagy hangsúlyt fektet a békés együtt élésre, ez egy nagy különbség az elődökkel szemben, ahol erre nem igazán volt precedens.

Hope már az első epizódban egy mini karakterfejlődésen megy keresztül, amikor beleszeret Landonba. Ugyanez elmondható az ártatlannak kinéző Josie-ról is, aki -bár a fekete mágia használata szigorúan tilos- felgyújtja Penelopet. Mikor Landon végül távozik az iskolából egy régi kést is magával visz, kivívván ezzel Hope ellenszenvét.

Landon helyzetét végül fekete mágia segítségével sikerül bemérni, a helymeghatározó bűbűj egy kiégett buszhoz vezet, rengeteg halottal. Itt hangzik el egy ikonikus Klaroline monológ, Hope szájából:

“Ma kiderült, hogy a történetem hőse nem is Landon, de amikor levadászom a történetében én leszek a gonosz.”

Rögtön az első részben ismerős karakterekkel is találkozhatunk, Matt Donovan-nel, aki még mindig seriff Mystic Fallsban és Dorian Williams-szel, aki az iskolában tanít. A történet viszont itt kezd bonyolódni, és a következő részekben, ahogy azt ígérték bemutatásra kerül a heti szörny formátum.

Kiderül, hogy a szörnyek valójában a kés miatt érkeznek a Salvatore Iskolába, a tárgy a sorozat fő gonosz motívumának Malivore-nak az első kulcsa. Ahogy a sorozat előrehalad, több mindent tudunk meg a “pokol egyik dimenziójáról”, ami elnyeli ezeket a szörnyeket, és kvázi kitörli őket a köztudatból, ezért senki nem emlékszik rájuk.

Több ismerős karaktert is viszontláthatunk (akiket, Mark Pedowitz engedélyezett) ez viszont egy sarkalatos pontja a Legacies-nek lévén a The Vampire Diaries és a The Originals utódja, sokan elvárták, hogy az előző sorozatok szereplői feltűnjenek a képernyőn. Az első évadban be kellett érnünk Mattel, Jeremyvel, Jo-val (akinek feltűnése az egyik legszomorúbb epizódhoz vezetett) Romannal és egy csomó utalással. Freyát, Hope rengetegszer említi, úgy ahogy az ikrek is Carolinet, akinek távollétének megmagyarázására tökéletes indokot találtak az írók: az összeolvadás elkerülése érdekében kutat Európában.

Ahhoz képest, hogy konkrét főszereplőket ugyan nem kaptunk vissza az elődökből, az utalások és a hangulatkeltés által mégis be lett csempészve egy kis The Vampire Diaries és egy kis The Originals is.

A szerelmi szálak kibontakozása azonban rendkívül erőltetettre sikerült, egyet kivéve: Handon, Hope és Landon kapcsolata konkrétan megmentette a tini Hope karakterét. Az ő románcuk valóban tiszta és őszinte, ez nekem nagyon megtetszett. De itt nem állunk meg szerelmi szálak terén, kissé azt érzi az ember, mintha mindenki-mindenkivel kavarna, már-már követni nem lehet. Látszik az is a sorozaton, hogy nagyon próbálja elfogadtatni az LGBT kapcsolatot, ennek a fő képviselője a Posie páros. Penelope karaktere kimerül abban, hogy szerelmes Josieba és emiatt áskálódik Lizzie és mindenki más ellen. Aztán ott van Emma és Alaric is, az igazgató beleszeret az iskola pszichológusába, de hogy minek, arra nem tudom a választ. A Rafael – Hope – Landon háromszög egyszerűen erőltetett és felesleges, Rafael magát okolja a barátnője Cassie halála miatt, de azért megtetszik neki Josie, akivel csókolózik is, aztán rögtön a következő epizódban Lizzie-vel kavar, csak azért, hogy a halott barátnőjét viszontlátván bevallja, hogy szereti majd rájöjjön valójában Hope-ba szerelmes. Valaki érti ezt? Az M.G – Lizzie szálat sajnálom, hogy egyszerűen törölték az éterből, szerintem ők valóban jó párost alkottak volna, de tetszett, hogy a kocka vámpírnak találtak egy talán még kockább menő gorgont.

A karaktereket jól írták meg, ez az előzmény sorozatokban mindig is egy alappillér volt. Josie karakterére viszont szeretnék bővebben kitérni, hiszen ő az a szereplő, aki a nézőre a könyv borítójáról ítélünk hatást gyakorolja. Itt a jó példa, mivel az ő karaktere egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mutatja magát. Ha választani kéne, akkor ő a Kai Parker a gemini kovenből, nem Lizzie. Kezdünk azzal, hogy folyamatosan panaszkodik, hogy semmibe veszik, pedig ő akar a háttérben lenni, mert -ahogy Lizzie fogalmaz- kényelmesebb ha a testvérét utálják helyette. És megérkeztünk ahhoz a ponthoz, amit ki nem állhatok Josie-ban: miatta utálják Lizziet, pedig nem kéne. A lány felgyújtotta Hope szobáját, majd éket vert Hope és Lizzie közé (mondván, Lizzie úgy is elvenné tőle Hope-ot, ez nálam kiverte a biztosítékot), nem mondja ki, hogy tetszik neki Rafael, de hátba szúrja azzal a testvérét, hogy megcsókolja, majd hátba szúrja Rafaelt mert az lefeküdt Lizzie-vel (rendben, ebbe totálisan Rafael a hibás). Penelope-val csak játszik, aztán már-már természetes, hogy amikor a lány elhagyja őt, Lizziet hibáztatja. Az ikrek kapcsolatában itt jön a változás, talán ennél a pontnál rájöhetnénk, hogy valójában itt Josie a hibás mindenben, de sajnos az nem így van, az emberek mindig is azt fogják sajnálni, aki sajnáltatja magát.

Az évad végére több fontos dologról is lehull a lepel, az összeolvadásról és Malivore kilétéről: Izgalmas, hogy a gemini koven hagyományát megtartották a Legacies-ben is és kíváncsian várom, hogy a megtalált aszcendens előkészíti -e Kai Parker visszatérését. Azt már az évad során láthattuk, hogy -bár az ikrek az elején semmit se tudtak a kovenről, még is- részről részre éleződik ki az összeolvadás lényege.

Malivore története fenomenális. Egy boszorkány, egy vérfarkas és egy vámpír alkotta így Hope létezése Malivore létezése által nyert értelmet. Kreatív megoldás, hogy valójában Malivore nem egy hely, hanem egy személy ráadásul Landon és a kettős ügynök Ryan Clarke apja.

A Legacies az évad során az előző szériák rajongóinak is kedveskedett, nem csak pár szereplő említésével vagy konkrét visszatérésével, hanem a 10. részben szereplő alternatív univerzumokkal. Ez volt az a rész, amiben megmutatták, hogy milyen lett volna HA és ez a ha Hope. Ha Hope nem létezne, vagy nem került volna az iskolába. A készítők ezzel kiküszöbölték a The Originals végét, ahol minden jóérzésű rajongó arra számított, hogy a Klaroline páros összejön és együtt utazzák körbe a világot. Ez Hope halálával ebben az alternatív univerzumban teljesült: Klaus feleségül vette Carolinet, aki itt a Mikaelson család nevét kapta meg. De nem csak a Klaroline rajongók örülhettek, hanem a Delena fanok is. Főbb téma volt az évad kezdete előtt, hogy vajon Damon és Elena gyermeke(i) szereplni fognak -e. Ez a mai napig egy fontos kérdés, de legalább az alternatív univerzum által megtudtuk, hogy vannak gyermekeik és egy névre is fény derült: Stefanie/Stephanie Salvatore.

A finálé tökéletes lezárása volt az évadnak, és a 16. részben derült ki a Legacies igazi lényege, mondanivalója is. A Triád emberei elözönlik a Salvatore Iskolát, amibe -mint kiderült- Alaric segítségével jutottak be. Egy évadon keresztül figyeltük, hogy mi sül ki ebből az egészből, de a néha béna szörnyek miatt sokan elsiklottak a lényeg felett: Az Iskola tanulóiról. Az intézmény falain belül arra tanítják őket, hogy még ha arra is születtek, hogy gonoszak legyenek, kerekedjenek felül és legyenek jók. Az, hogy ez a tanítás bevált -e, szerintem magától értetődő. Ezek a srácok adottságaik révén képesek lettek volna végezni az egész Triád bagázzsal, még sem tették. Miért? Mert ezt tanították nekik, hogy legyenek jobbak. Imádtam a finálét, ahogy mindenki összedolgozott, ahogy kiderült, hogy valójában nem a természetfeletti lényektől kell óvni az emberiséget, hanem pont fordítva.

Már említettem, hogy Malivore létezésével Hope létezése is értelmet nyert, Hope a természet kiskapuja által születhetett meg, de így, hogy az írók megalkották Malivore-t máris nyilvánvalóbb az ő szerepe a történetben. Összefonódott a történet. Hope önfeláldozása számomra egyáltalán nem volt meglepő. Úgy gondolom, hogy ez az évad nem csak ezért végződött úgy, ahogy, hanem azért is mert a készítők féltek, hogy nem rendelik be a második évadot, amire valóban nem sok esély volt a nézettséget nézve.

Összességében, -bár voltak kiaknázatlan lehetőségek, amit a készítők ha akartak se tudtak volna megragadni (gondolok itt arra, hogy Haylet vagy Klaust simán mutathatták volna hologramon, ha nem lett volna ez a tiltás és ha a színészek beleegyeztek volna)- egy tartalmas és színvonalas évad volt, aminek a végén megértjük, hogy sokszor a “szörnyek” emberibbek, mint az emberek maguk. A kritikám végére szeretném beilleszteni Alaric beszédét a fináléból, hogy Ti is értsétek, mire célzok, amikor azt írom, a Legacies lényege az elfogadás és a megértés fontossága:

Azért alapítottam ezt az iskolát, hogy biztonságos helyen tudhassam a lányaimat és a hozzájuk hasonló természetfelettieket. Ma nem sikerült helytállnom, Ti viszont minden elvárásomat túlszárnyaltátok. Ugyanis ma a legborzalmasabb szörnyeteggel kerültünk szembe: tudatlan emberekkel. És sajnos én is csak egy vagyok közülük. A tervek és módszerek, amelyek a Triad beszivárgását segítették és az életeteket veszélyeztették, az enyémek voltak. Egy riadóterv részei, amelyet én fejlesztettem ki, és osztottam meg az aggódó szülőkkel, köztük Veronica Greasleyvel. De az ő árulása lehetetlen lett volna az enyém nélkül. A sötét tárgyat, amit a képességeitek elnyomására használt, én helyeztem el, egy csak általam ismert járatban, mert azt hittem egyszer sor kerülhet rá, hogy meg kell óvni a világot tőletek, nem pedig fordítva.