A The Originals és a The Vampire Diaries Elijah Mikaelsonjával az In Love magazin készített egy interjút melyben természetesen a The Originalsról is szó volt. Danielről HQ minőségű képek is készültek.
Sari: Beszéljünk a The Originals-beli karakteredről. Mit gondolsz mit szerettek a legjobban a rajongók Elijahban?
Daniel Gillies: Amint én a legjobban szeretek benne az, az, hogy az emberek úgy látják őt mint egy ősi nagy civilizáció erődítménye, de az igazság az, hogy ő egy öltönybe bújt szörnyeteg és mindig is az volt. Úgy gondolom volt ez az ötlet a nemességről és a tisztességről, és a családjához fűződő hűségéről de ezek közül egyik se mutatja be őt. Úgy gondolom neki egy elég szokatlan kötődése van az öccséhez és erre épített a sorozat végig. Nem ítélem meg sémiképpen. Az ami. Szerintem ez a legérdekesebb része a karakterének. Jobban ragaszkodik az emberségéhez mint a többi főszereplő. Személy szerint azt gondolom, hogy a légérdekfeszítőbb benne, hogy kétségbeesetten próbál felfedezni valamiféle harmóniát abban az univerzumban, amelyben élnek. Arra törekszik, hogy egyfajta menedéket hozzon létre a családjának, de sajnos amiért ők azok, akik, ez nem kivitelezhető.
Sari: Mesélj az írásról és a rendezésről, ez olyasvalami, amihez évekkel ezelőtt kezdtél neki, most pedig két epizódot is rendezhettél a sorozat alatt. Milyen a kamerák mögött lenni, hogyan inspirál ez téged?
DG: A tény, hogy a készítők nyitottak voltak, hogy Joeseph, Charles és én ezt megtehessük lenyűgöző. Mindig közreműködő és nagylelkű felajánlás. Miért ne fedeztem volna fel ezt a világot is, miközben ott voltam? Az egyetlen dolog amit igazán akarok, hogy remek színészekkel dolgozzak egy jó történeten. Nekem ez egy fantasztikus élmény volt. Nagyon hálás vagyok a The CW csatornának és az alkotónak, Julie Plecnek. Várom, hogy tovább rendezhessek. Megpróbálom elérni, hogy a CW további sorozataiban rendezhessek. Rengeteg dolgot tanulhatsz ezekről. Nem mondanám, hogy sokkal nehezebb mint a színészkedés, de széles látókörben kell gondolkodnod és ténylegesen tiszteletben kell tartanod minden egyes szektor szakértelmét és elképzelését. Imádtam és rendkívül hálás vagyok, hogy lehetőségem volt erre. csak azt kívánom, bár többet rendezhettem volna, én kettőt Joseph hármat és Charles két epizódot rendezett. Csodálatos volt. Isten áldja a The CW csatornát, hogy megengedték nekünk ezt.
Sari: Mi volt a legnehezebb része a The Originalstól való búcsúnak?
DG: Az emberek. Csodálatos emberekkel voltam körülvéve. Viccesek voltak, nagylelkűek és profik. Egy csapat ember, akik tisztelik egymást. Minden nap nevettünk a forgatások alatt, mert a sorozat elég komoly hangvételű volt és szükség volt valamire, hogy ezt legyőzzük. Nem volt túl sok vígjáték elem a sorozatban, sajnos. Próbáltuk bátorítani a stábot ezen elemek használatára és csodálatos volt megfigyelni, hogy belecsempészték az elbeszélésbe. Úgy gondolom van egy kísértés arra, hogy ezeket az ősi karaktereket sötétté formáld. Nem gondoltam, hogy régi és a mulatságos nem fér meg egymást mellett. De akárhányszor a humorral próbálkoztunk, jól sült el. Mindenesetre, a komolyság ellenére magunkkal hoztuk az baromkodást. Dolgozni mentünk nap mint nap és átadtuk magunkat ennek. A tény, hogy az emberek elkötelezik magukat a munkájuk iránt és tisztelik is azt, lenyűgöző. Imádtam ezt az érzést és az embereket ez hiányzik a legjobban.
Sari: A sorozatodat egyszerűen csak imádják. Olyan rajongói tábort hoztatok össze, ami már-már hihetetlen.
DG: Nem is tudom elhinni, milyen népszerűek vagyunk bizonyos területeken. A legutóbbi alkalommal Európában őrületes volt. Akárhova mentünk, rengeteg szeretet követett. Csodálatos rajongóink vannak az Egyesült Államokban, de minden zaklatás nélkül sétálhatsz végig Los Angeles utcáin. Bizonyos európai városokban az emberek izgatottak voltak, hogy láthatnak minket, ezt az első pár évad alatt vettem észre de azóta jóval növekedett.
Sari: Ha hagyhatnál egy szerelmes levelet a rajongóknak mi állna benne?
DG: A szerelmes levelemben csak ez állna, “Köszönöm.” Csak köszönet. Rendkívül áldottak vagyunk, hogy ilyen emberekkel vagyunk körülvéve, akik úgy gondolják, amit teszünk, az fontos. Imádom ezt az életet élni művészként. Nincs szükségünk művészetre. Ezen vitatkozhatnánk, mert filozófiai értelemben szükségünk lehet a művészetre, de teljes egészében nincs szükség rá. Menedékre van szükségünk, ételre és melegségre. Az emberi létnek nem lételeme a művészet és a tény, hogy csak egy valaki is szereti a munkánkat, az csodálatos. A tény, hogy a rajongók a show alatt életben tartottak minket ilyen sokáig, rendkívül csodálatraméltó.
A képre kattintva további képeket nézhettek meg a fotósorozatból!
